Batyu

Weöres Sándor: Kapuban zörget a tél szele

 

Kapuban zörget a tél szele,

ilyenkor édes a vadkörte, berkenye,

savanyú az egész éven át,

csak ha dér csípte meg, ontja zamatát.

    

Csanádi Imre: Első hó köszöntő

Hó, hó, friss hó,
angyalváró
gyögyehulló
gyöngyvirág-hó-
csupasz bokrok
csipkézője,
fák fodros
fejkötője,
kerítések
keszkenője,
hegyek-völgyek
ünneplője.



KARÁCSONYI VERSEK









Pálfalvi Nándor: Karácsony


Karácsony ünnepén
az a kívánságom,
legyen boldog mindenki
ezen a világon.
Itt is, ott is, mindenütt
legyen olyan béke,
mind amilyen bent lakik
az emberek szívében!

Fésűs Éva: Álmodik a fenyőfácska

 

Álmodik a fenyőfácska

odakinn az erdőn.

Ragyogó lesz a ruhája,

ha az ünnep eljön.

Csillag röppen a hegyére,

gyertya lángja lobban,

dallal várják és örömmel

boldog otthonokban.

Legszebb álma mégis az, hogy

mindenki szívébe

költözzék be szent karácsony

ünnepén a béke.

Csanádi Imre: A karácsony akkor szép…

A Karácsony akkor szép,

hogyha fehér hóba lép.

Nem is sárba, ebadta,

ropog a hó alatta.

Hegyek hátán zöld fenyő,
kis madárnak pihenő,

búcsúzik a madártól,

őzikétől elpártol.

Beszegődik, beáll csak
a karácsony fájának,
derét-havát lerázza,

áll csillogva, szikrázva.

Ahány csengő, csendüljön,

ahány gyerek, örüljön,

ahány gyertya, mind égjen

karácsonyi szépségben.

 

Kányádi Sándor: Betemetett a nagy hó

Betemetett a nagy hó

Erdőt, mezőt, rétet.
Minden, mint a nagyanyó

haja, hófehér lett.

Minden, mint a nagyapó
bajsza, hófehér lett,

Csak a feketerigó

maradt feketének.

Karácsonyfa, Karácsony!

Aranydió zöld ágon,

Csillagszóró, gyertyafény

ég a fenyő ünnepén.

Csilingel a csengettyű,

szép vagy ünnep, gyönyörű!

Őszi versek

 

Kányádi Sándor: Jön az ősz

Jön immár az ismerős
Szél lábú deres ősz.
Sepreget, kotorász,
Meg-megáll, lombot ráz.

Lombot ráz, diót ver,
Krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat,
S harapja,
kurtítja a hosszú napokat.

Piros alma, de kerek

Piros alma, de kerek,
Kóstoljuk meg gyerekek.
Ugye édes,ugye jó?
Nekünk hozta ősz anyó.

 

Apostagi Bolváry Judit: A kamrában

A kamrában szőlő, körte,
dió, alma, áfonya,
hagyma, zöldség, cékla, krumpli,
kéthordónyi káposzta.

Nagyszemű bab, karalábé,
csemegének mandula,
aszalt szilva, szeder befőtt,
a hidegebb napokra.

- Sok jó ízből kell- e még több?
Kérdi az ősz szelíden.
(Nem vagyok én telhetetlen,
megelégszem ennyivel.)

Piros-arany lombok között fújdogál az őszi szél, hogyha kicsit csöndben maradsz, meghallod, hogy mit mesél. Felhők hátán, tengeren túl hűvös idő közeleg, bércek ormán, fenyvesek közt már a zord tél integet. Földre hullott falevelet görget már az őszi szél, figyelj csak jól, azt meséli: közeledik már a tél. Szalai Borbála: Makk emberek

„Makkot szedtem tölgy alatt,
gyorsan telt a nagy kalap.
Tudtam én már előre,
mit csinálok belőle:

kutyát, macskát,
gólyát, darut,
zsiráfot is,
hosszú nyakút,
csacsit, lovat,
bocit, kecskét,
s a végén egy -
makk-emberkét...

Makkból lesz a hasa, feje,
gyufaszálból lába, keze...
Makk kalap lesz a kalapja,
hogy ne fázzon a kobakja...”

 

 

Tamkó Sirató Károly: Szembeszél

Hogyhafúj
a
szembeszél,
okos
ember
nem beszél!
Lélegzik az orrán át.
Nagy hidegben,
ôsz-esőben
így
játssza ki
a náthát!

 

Nemes Nagy Ágnes: Gesztenyefalevél

 

 

  Találtam egy falevelet,
gesztenyefa levelét.
Mintha megtaláltam volna
egy óriás tenyerét.

Ha az arcom elé tartom,
látom, nagyobb, mint az arcom.
Ha a fejem fölé teszem, látom,
nagyobb, mint a fejem.

Hogyha eső cseperegne,
nem bánnám, hogy csepereg,
az óriás nappal-éjjel

                                                                óriási tenyerével
                                                              befödné a fejemet.

Osváth Erzsébet: Ribillió

 

Ez aztán a ribillió,
lepottyant egy rakás dió.
Hogy lepottyant, összekoccant,
összekoccant, nagyot koppant.
A tolvaj szél járt a kertben,
láthatatlan köpönyegben.
A diófát megtépázta,
megtépázta, megdézsmálta.
Aztán eltűnt, mint a pára,
köd előtte, köd utána.

 

 

Tordon Ákos: Ősszel

 

Merre már a fecske,                                                        

merre már a gólya,

fátyolos ég néz le a tóra, folyóra.

Ökörnyálon

nyári álom

suhan át

az őszi tájon.

Zelk Zoltán: Varjúnóta

Elmúlt a nyár,
Kár érte, kár.
Sárgul a táj,
Kár érte, kár.
Repülni kél
nagyszárnyú szél,
messzire száll
e csúf madár
A hegy mögül
felhő röpül-
meg-megered,
már csepereg.

már csepereg.
Ősz eső,
fát verdeső,-
fázik a táj,
kár érte, kár.

FiskusO: Cinke

Csanádi Imre: Szüret után

Szüret után
Pihen a prés.
Mustszag bódít.
Zenél a csönd,
hallgatom.
Szőlőszem és
részeg darázs
hempereg az
udvaron.


Polgár István:

Szeptemberi vendég

Hull az eső. Monoton
kopogását hallgatom.
Vendég kopog, ismerős:
bebocsátást kér az ősz.


Csanádi Imre:

Őszköszöntő

Szállj, szállj,
ökörnyál,-
jön az ősz,
megy a nyár.
Megy a nyár, a nevetős,
komolykodva jön az ősz,
csillámló derekkel,
sárga levelekkel,
szőlővel, mosolygóval,
fűre koccanó dióval.


Takáts Gyula:

Szüreti vers


Szüretelnek, énekelnek,
Láttál-e már ennél szebbet?
Dió, rigó, mogyoró,
Musttal teli kiskancsó.
Sose láttam szebbet!
Akkora fürt, alig bírom,
Egy fürtből lesz akó borom.
Dió, rigó, mogyoró,
Csak úgy nevet a kancsó.
Az sem látott ilyet.
Az öregnek aszú bor jár,
A gyereknek must csordogál.
Dió, rigó, mogyoró,
Szüretelni, jaj, d jó!
Igyunk erre egyet!!!

MÓRA FERENC: A CINEGE CIPŐJE

VÉGE VAN A NYÁRNAK,

HŰVÖS SZELEK JÁRNAK

NAGY BÁNATA VAN A

CINEGEMADÁRNAK.

SZERETNE ELMENNI,

Ő IS ÚTRA KELNI.

DE CIPŐT AZ ÁRVA

SEHOL SE TUD VENNI.

KAPKOD FŰHÖZ-FÁHOZ,

SZALAD A VARGÁHOZ,

FŰZFAHEGYEN LAKÓ

VARJÚ VARGA PÁLHOZ.

AZT MONDJA A VARGA,

NEM ÉR Ő MOST ARRA,

MERT Ő MOST A CSIZMÁT

NAGYURAKNAK VARRJA.

DARUNAK, GÓLYÁNAK,

A BÖLÖMBIKÁNAK,

KÁR, KÁR, KÁR, NEM ILYEN

AKÁRKI FIÁNAK!

DARU IS, GÓLYA IS,

A BÖLÖMBIKA IS,

ÚTRA KELT AZÓTA

A BÚBOS BANKA IS.

CSAK A CINGÉNEK

SZOMORÚ AZ ÉNEK:

NINCSEN CIPŐCSKÉJE

MÁIG SE SZEGÉNYNEK.

KERESI-KUTATJA,

REPÜL GALLYRUL GALLYRA:

"KIS CIPŐT, KIS CIPŐT!"

- EGYRE CSAK AZT HAJTJA. 

Nyári versek

Szalai Borbála: Indul a nap jókor reggel

Felkel a nap

jókor reggel,

útnak indul

fényes kedvvel.

Felfelé hág

a kék égen-

s félúthoz ér

éppen délben.

Mégsem áll meg,

nem ebédel,

komótosan

továbblépdel…

Lassacskán megy,

mendegél,

pont estére célba ér:

megérinti

az ég szélét,

s el is oltja

aranyfényét.

      -

Józsa Takács Mihály: Napraforgó

Napraforgó tányérjába

csókolt a nap virágot,

körbement és megkínálta

véle a világot.

A méhecske nekilátott

s oly éhes volt, úgy evett,

napok múltán virágtalan

álltak a napraszemek.

            -

Drégely László: Nyári tánc

Tarka réten,

Fák alatt,

Fiúk- lányok

Játszanak.

Körbe állva,

Táncot járva,

Mindenkinek

Víg a párja-

Velük mulat

Tündér lánya,

Napsugár a

Koronája.

Drégely László: Nyári zápor

Eső, eső

Megered,

Sírnak fenn a

Fellegek.

Patak fölött

Mint a híd,

Szivárványból

Magas ív.

Azon át csak

Madár jár,

Egyenest a

Napba száll.

     


Köszöntjük az édesanyákat és a nagymamákat!

Móra Ferenc: Anyának

Álmomban az éjszaka
aranykertben jártam.                                    
Aranykertben aranyfán
aranyrigót láttam.                                                                      
Aranyrigó énekét
a szívembe zártam.

Ahány levél lengedez
szél ringatta ágon,
ahány harmatcsepp ragyog
fűszálon, virágon
Édesanyám, fejedre
annyi áldás szálljon.

Tordon Ákos: Anyák napi mondóka

Anyukám, anyukám, találd ki,
Hogy az én nagy kincsem ugyan ki?
Ki más is lehetne, ha nem te.
Ültess hát gyorsan az öledbe.

Ágh István: Virágosat álmodtam 

Édesanyám,
virágosat álmodtam,
napraforgó
virág voltam álmomban,
édesanyám,
te meg fényes nap voltál,
napkeltétől
napnyugtáig ragyogtál.

Létay Lajos: Édesanyámnak

Ha csak egy virág volna,
én azt is megkeresném.
Ha csak egy csillag gyúlna,
fényét idevezetném.
Ha csak egy madár szólna,
megtanulnék hangján.
Ami csak szép s jó volna,
édesanyámnak adnám.

Nagyanyónak

Édes-kedves Nagyanyókám!
Anyák napja van ma!
Olyan jó, hogy anyukámnak
is van édesanyja.
Reggel mikor felébredtem
az jutott eszembe,
anyák napján legyen virág
mind a két kezembe.
Egyik csokrot neked szedtem,
odakünn a réten,
Te is sokat fáradoztál
évek óta értem.
Kimostad a ruhácskámat,
fésülted a hajamat,
jóságodat felsorolni
kevés lenne ez a nap.
Köszönöm, hogy olyan sokat
fáradoztál értem,
és hogy az én jó anyámat
felnevelted nékem.

Veres Csilla: Neked álmodom anyu

Neked álmodom anyu
a napnak sugarát
lágy tavaszi szélben
az aranyszínű ruhát.

Neked álmodom
az égbolt gyöngyeit,
mint fürge tündérek
aprócska könnyeit.

Elhozom neked anyu
a hulló csillagot
zsendülő mezőkről
az édes illatot.

Elhozom én onnan
méhecskét, virágot
s megálmodom neked
az egész világot.

Anya

Úgy repültem, mint a madár!
Pedig szárnyam sincsen.
Virágot is hoztam Neked!
Pedig kertem sincsen.
A szeretet az én szárnyam
Szívem az én kertem.
Anyák napján köszöntelek,
Édesanyám, lelkem!

Anyák napjára

Ha én nagy leszek, és Te kicsi
tiéd lesz a babakocsi
Én dolgozom, Te játszol
várat építesz, fára mászol
Leviszlek a játszótérre,
lepkét kergetni a rétre,
Boltba is én megyek,
veszek tejet, kenyeret,
banánt is mert szereted.
Hazaérek, ölbe veszlek,
úgy SZERETLEK, úgy SZERETLEK

Édesanyám

Reggel óta tanakodtam,
Mit mondhatnék tenéked,
Olyan szépet gondoltam ki,
Hogy elmondani nem lehet.
Nem találtam rá szavakat,
Még verset sem találtam,
Minden, amit elmondhatnék,
Itt van egy szál virágban.

HÁLAADÁS

Dsida Jenő versét felnőtteknek ajánljuk..

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal fáradni nem restell.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve,
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
itt e földön senki sem szerethet jobban! -
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.

Te tudod, Istenem - milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
                                    Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,                                    
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!

Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az ÉDESANYÁMAT!!!

HÚSVÉTI KOSÁR

Móra Ferenc: Fecskehívogató

Villás farkú fecskemadár,

jaj de régen várunk!

Kis ibolya, szép hóvirág,

kinyílott már nálunk!

Fátyolszárnyú kis méhecskék

zúgva-döngve szállnak.

Cifra lepkék, kék legyecskék

ide-oda járnak.

Rózsa, rózsa, piros rózsa

nyitogatja kelyhét;

itt a tavasz, lessük, várjuk

a csicsergő fecskét.

Szepesi Attila: Cinege

- Cine- cine- cinege, 

Jön a tavasz, hiszed-e? 

  Hiszem, hogyha 

  leng az ágon 

  piros bogyó 

  temérdek; 

  márciusig 

  jég hátán is 

  megélek!

Devecsery László: Hóvirág Játék

Hóvirág, te hóvirág!

Pelyhekből van a ruhád?

Zöld selyem a kalapod

Könnyű szélben ringatod!

A nyúl és a káposzta

Mezőben egy nyuszika,

Orrát messze feltartja,

S mert biz éhes őkelme, 

Keresi, mit ehetne.

Talált egy fej káposztát,

Csapjunk egy nagy lakomát!

Mohón ette, amíg volt, 

Míg az egész elfogyott.

S most, hogy végre jóllakott

Szépen hazaballagott.

Locsolóversek

Kelj fel párnáidról 

Szép ibolyavirág, 

Nézz ki ablakodon,

Milyen szép a világ!

Megöntözlek szépen

Az ég harmatával 

Teljék a tarisznya

Szép piros tojással!

..

Jó reggelt, jó reggelt,

Kedves liliomszál,

Megöntözlek rózsavízzel,

Hogy ne hervadozzál.

Kerek erdőn jártam,

Piros tojást láttam,

Bárány húzta rengő kocsin,

Mindjárt ideszálltam.

Tessék hát rózsavíz,

Gyöngyöm, gyöngyvirágom.

Hol a tojás, piros tojás?

Tarisznyámba várom!

..

Harangoznak húsvétra,

leszakadt a tyúklétra.

Kezdődik a locsolás,

Nekem is jut egy tojás.

..

Ákom-bákom berkenye,
szagos Húsvét reggele.
Megöntjük a virágot,
visszük már a kalácsot.

..

Kora reggel elindultam,

erdőn, mezőn jártam.

Erdő széli tölgy tövében

Kisnyulakat láttam.

Tojást cipelt mind a három:

Lilát, sárgát, kéket.

Ha nem bánod, én örömmel

Meglocsollak Téged.

Végh György: Kleofás, a didergő kis tojás

Volt egyszer egy kis tojás,

úgy hívták, hogy Kleofás.

Bimm-bamm, dáridom! 

Megvette egy nyuszika,

nyuszi lány volt: Zsuzsika.

Bimm-bamm, dáridom! 

Megkérdezte Zsuzsika:

"Kell-e neked szép ruha?"

Bimm-bamm, dáridom! 

"Persze - mondta a tojás-

fázik ám a Kleofás!"

Bimm-bamm, dáridom! 

Befestette Zsuzsika,

a húsvéti nyuszika.

Bimm-bamm, dáridom! 

Nem fázik már a tojás:

A zöld bundás Kleofás!

Bimm-bamm, dáridom! 

A gyermeknevelés tíz parancsolata

1. Adj gyermekednek folyamatos, állandó, személyes gondoskodást! Ez éppen olyan fontos neki, mint az élelem.

2. Adj nagylelkűen gyermekeidnek idődből és megértésedből! Játssz velük, olvass nekik többet, mint amennyit általában a családban szoktak!

3. Gondoskodj állandóan újabb és újabb tapasztalatokról, és mesélj hozzá, beszélgess vele sokat! Így születésétől kezdve részesítheted az anyanyelv változatos fordulataiban.

4. Bíztasd, hogy sokféle módon játsszék egyedül és más gyermekekkel is, kutasson, fedezzen fel, konstruáljon, utánozzon és alkosson!

5. Többször és többet dicsérd az erőfeszítéseit, mint a teljesítményét!

6. Egyre fokozódó mértékben kívánj gyermekeidtől felelősségtudatot! Teremts olyan körülményeket, hogy a feladatok teljesítéséhez minden erejét össze kelljen szednie, összes képességeit latba kelljen vetnie!

7. Emlékezz rá, hogy minden gyermek sajátos tulajdonságokkal rendelkező egyszeri, egyedi személyiség. Így az, ami kedvező az egyiknek, nem biztos, hogy jó a másiknak.

8. Műveld magad annyira, hogy észrevehesd gyermekeidben a temperamentumának és életkorának megfelelő vonásokat, és az azoktól eltérő jelenségeket!

9. Sose fenyegesd gyermekeidet azzal, hogy nem fogod szeretni, vagy túl adsz rajta! Elítélheted a viselkedését, de sose érezze úgy, őt ítéled el!

10. Gyermeked nem kérte, hogy megszülethessék, ez a Te akaratod volt. Csak a vele való mindennapos törődés, jó érzelmi kapcsolat hozza létre nála a szülő iránti hálás szeretetet.

                                    (Ismeretlen szerző)

A bátorító nevelés 21 pontja

1. Példakép: az én rezzenéseim, mi az, amit közvetítek, hiteles- e?

2. Bátorítás: tenni hagyni, amit képes megcsinálni, tegye meg.

3. Türelem: a türelmet megélhesse a gyermek, saját tempójában érhessen.

4. Bizalomelőleg: tudom, hogy meg fogod tanulni, meg tudod csinálni.

5. Sikert észrevenni, a kudarcot elhanyagolni: amit még nem tud, azt kicsit nagyvonalúbban kezelni (gyakorolnia kell még, fejleszteni kell még)

6. Választási lehetőségek felkínálása: két vonzó dolog közül tudjon választani, a másikról lemondani.

7. Kérdés felvetés: Mit szeretnél? Nem eldöntendő kérdés, hanem gondolkodtató kérdés.

8. Örülni dicséret helyett.

9. Megbecsülés: minden ember egyenértékű.

10. Átérezni: mintha az ő szemével látnék, az ő fülével hallanék, az ő szívével éreznék. Érezze a gyermek, hogy vele vagyok. Mit tudok segíteni?

11. Pozitív oldalt megfogalmazni fenyegetés helyett. A negatív előrevetítése rossz érzést okoz, a pozitív előrevetítése jó érzést vált ki.

12. Fejlődési lehetőség felkínálása.

13. Veszélyre figyelmeztetni, ijesztgetés helyett.

14. Humor.

15. Mágikus gondolkodás kihasználása.

16. Logikus következmények a büntetés helyett.

17. Bizalmat felépíteni.

18. Világos, egyértelmű kommunikáció- jó fogalmazás, visszakérdezés.

19. Nagy szabadság világos határok között. Mik a szabályok? Annyi szabály legyen, ami éppen, hogy kell. Ami szabály, azt kő kövön betartani, ha nem, akkor logikus következmény legyen.

20. Odafigyelés, megértés.

21. Felelősség átadása: a szülő, a pedagógus feladata feleslegessé válni.

Tavaszi versek

Kányádi Sándor: Sétálgat a szellő

Sétálgat a szellő,
szökken ágról, ágra
kapaszkodik olykor
gyönge napsugárba.

Dudorászgat, fütyörészget,
kisöpri az üres fészket,
bekukkant az odúba,
a fejét is bedugja.

S rikkant egyet: ide mind,
tavasz van már idekint!
Ébredj, ébredj, Göndöri,
Kunkorodjál , Kunkori

S ha alusznak, vagy nem hallják,
vagy hallani nem akarják,
meghúzza a mókus farkát.

Ettől aztán Kunkori,
göndörödik Göndöri,
az álmos szemét a két mellső
lábfejével dörzsöli.



Zelk Zoltán: Hóvirág

Jó hogy látlak hóvirág,
megkérdezem tőled,
mi hírt hoztál, mit üzensz
erdőnek, mezőnek?

Szedd a szárnyad szaporán
vidd a hírt madárka,
útra kelt már a tavasz,
itt lesz nemsokára.

Csukás István: Tavaszi vers

Az ablakhoz nyomul az orgona,
az ablaküvegen át rám nevet,
amit nem tudok megunni soha,
a kékszemű tavaszi üzenet.

Gyerek leszek egy percre újra én,
örökzöld időmből kipislogok,
a létezés halhatatlan ívén
a teremtésig visszacsusszanok.

Boldog részecske, együtt lüktetek,
s kinyílok mohón, mint tavaszi ág,
ledobjuk, unt kabátot, a telet,
s szívemmel ver a születő világ.

Mert jó élni, e gyermeki hittel
így fordulok én is a fény felé,
s tudom, hogy majd a többi szelíddel
lelkem földi jutalmát meglelé!

Farsang

Csoóri Sándor: Farsangi kutyabál

De érdekes volna,

ha kutyabál volna,

s farsang napján

minden kutya

bálba gyalogolna,

nagy kutya is,

kis kutya is,

kit csíp még a bolha.

Devecsery László: Bohóc-biztató

Gyertek, gyertek, gyerekek!

Én veletek nevetek!

Mosolyogjunk, kacagjunk,

kacagtatók maradjunk!

Néha úgyis rossz a világ:

víg kedvünkből nyíljon virág!

Szedjük gyorsan nagy csokorba!

Nézzük meg, hogy ki mogorva!

Adjuk néki ezt a csokrot,

vidámságból termett bokrot…

Ő se legyen szomorú,

elkerülje őt a bú!

Most mindenki nevessen;

mosolyogva szeressen.

Vidor Miklós: Bolond-bál

Bolond-bálban jártam

az este,

a szamárral táncolt

a kecske.

Három majom húzta

a nótát,

vasvillával ettek

szamócát.

Be is csípett egy-két

legényke,

lisztes zsákot húztak

a pékre,

hordón lovagolt egy

bohóc ott,

két füles dinnyével golyózott.

Nyúlfi elől iszkolt

a róka,

fején árvalányhaj-

-paróka,

víg paprikajancsi

dobolt rám!-

ilyen volt a híres

bolond-bál.